Belülről - Fotó: Iwan Baan
Az Octogonban interjút olvashatunk a japán építésszel, aki a Kortárs Építészeti Központ szervezésében adott elő Budapesten. A Final Wooden House című művében 35cm átmérőjű cédrus-hasábokat pakolt egymásra. A hasábok teret úgy tolják el elkülönböző irányokba, hogy nincsenek egyértelmű vonalú falak, tető és padlózat és emiatt létrejönnek kis terek, kuckók, beépített bútorszerű elemek, amik élhetővé teszik a bungalót.
Kívülről - Fotó: Iwan Baan
Fotó: Hugo Glendinning
A londoni Sadler’s Wells egyike a kortárs tánc és mozgáskultúra világhírű helyszíneinek. 2010. márciusában a színház egy rendhagyó előadással állt elő, ahol Sid Larbi Cherkaoui, díjnyertes alkotó együttműködött Antony Gormley, Turner-díjas szobrászművésszel és a Shaolin Templom 17 szerzetesével. Gromley 21 csodás fa-dobozt tervezett a színpadra, amik aktív elemei voltak a különböző mozgásformák bemutatásának. Az előadás címe Sutra, ami a Shaolin hagyomány mögött rejlő filozófiáról, hitről és a Kung-fuval való kapcsolatról szól, és arról, hogy hogyan él tovább mindez a mai világban. Az előadás kiválóan jó kritikákat kapott a The Times, Guardian, Le Monde, Evening Standard ajánlásában.
Videó az ugrás után… (tovább…)
Gyönyörű belga vidéki táj része ez a privát rejtekhely, ami a Wim Goes Architectuur stúdió munkája. A ház meghosszabbítása egy fa építmény, amelyet részben a borospince, részben pedig a tó fölé építettek.
A díjnyertes építész, Goes stílusára jellemzőek a szándékosan szerény, egyszerű, funkcionálisan tiszta formák, és észlelhetőek rajta a finn és japán hatások. Az épület homlokzata vékony 6×8 cm keresztmetszetű fa-lécekből áll, amiket egyenként válogattak ki. Bár az eső és a nap kicsit kikezdi a fát, de a szél miatt nem kell a tulajdonosoknak aggódniuk, mert a lécek között átfúj a szél, így az egyetlen struktúrális terhet a ráépített tető jelenti.
forrás: [design(dot)fr] ; Link: [Wim Goes Architectuur]
A Daniel Bonilla építész által tervezett kápolna a kolumbiai La Calerában van. Az építmény varázsa egyszerű geometriai formáiban rejlik. Fontos szempont volt a harmónia; a templom környezetében lévő tájat az építész a lehető legkevésbé változtatta meg és a szél és a fény is szerepet játszik a templom belső életében. A kápolna az oldalán nyitott, így a gyülekező hívek közelebb érezhetik magukat a természethez.
Bonilla már 9 évesen építész akart lenni, de csak 1997-ben alapította meg a Daniel Bonilla Architecture and Urbanism elnevezésű stúdióját, ahol a három fő irány a városi tervezés, az építészet és az ipari design.
Link: [daniel-bonilla]
Bejegyzések (RSS)
